jobhopper.jpgŐszinte leszek, amikor még kiválasztás területen dolgoztam, engem is elgondolkodtatott egy két olyan önéletrajz, amelyben mindössze pár hónapos munkaviszonyokat láttam. A kollégák is rám szóltak: Nem dolgozott huzamosabb ideig egy helyen? Semmiképp ne küldd tovább!

Egy-egy ilyen CV, bármilyen megnyerő is a benne lévő tartalom, kétségtelenül „gyanús”a külső szemlélő számára. Azt jelezheti, hogy az illető valamiért nem tud kitartani egy helyen. Vagy esetleg őt nem tudják tolerálni túl sokáig. Minden estre valami nem stimmel… Vagy mégis? Ha elbeszélgettem egy-egy ilyen álláskeresővel, sokszor az interjú végén rendkívüli szimpátiát ébresztett bennem és teljesen megértettem a váltása okait. Az alábbi rövid összefoglalók alapján döntsetek Ti! Adnátok nekik egy esélyt?

1. A régi rendszerben nevelkedett pályázó

Nagyon sok ilyen önéletrajzzal lehet találkozni mostanában. A 40-es, 50-es korosztályban a legtöbben 10-15 évet is dolgoztak egy adott cégnél, amit aztán a válság az utóbbi években romba döntött. Kikerültek az azóta teljesen felfordult munkaerőpiacra, és ha találnak is új munkát, hamar váltanak.

Valójában az történik, hogy sajnos a számukra vágyott pozíciókba, már fiatalabbakat alkalmaznak. Egyszerűen, mert olcsóbbak. Kénytelenek elhelyezkedni olyan pozíciókba, amelyek a képességeikkel és végzettségükkel egyáltalán nincsenek szinkronban, ezáltal nem meglepő módon már nem lelkesek vagy nem tudnak alkalmazkodni a versenyszféra farkastörvényeihez (kapcsolatokat építeni, lenyomni a többieket stb…).

Az ilyen helyzetbe került álláskeresőknek azt szoktam javasolni, hogy gondolkozzanak jóval előre és vegyék elő a régi ötleteiket, amelyek megvalósítására sosem volt idejük. A legtöbb leépítés előre érezhető, amint meghalljuk, hogy gond van a céggel, máris kezdjünk el félre tenni. Ne essünk kétségbe, keressük fel az ismerőseinket vagy már a munkánk mellett kezdjük el építeni a saját ötletünket.  

  

2. A határozott munkatárs

Gyakran magam is azt tapasztalom, hogy a mai munkavállalótól nem csak azt várják el, hogy kitűnően teljesítsen. A mérhetetlen alázat, az alkalmazkodóképesség, az önmenedzselés és a teherbírás a legfontosabb kulcsszavak egy munkahelyen. Ezekkel többnyire minden rendelkezünk bizonyos mértékben. A saját szintünk azonban nem mindig esik egybe az elvárásokkal. A kérdés az, hogy hol a határ. Ha valami nem tetszik, vagy a nehezünkre esik, fogadjuk el és tűrjünk? Vagy álljunk fel és mondjuk meg, hogy elég? El kell-e ítélnünk valakit, aki határozottan keresi a helyét és addig vált, amíg meg nem találja? Nehéz kérdések.

Egyre jellemzőbb ez a mentalitás a pályakezdőkre: tudják mit akarnak, de általában az első nehézségnél hajlamosabbak továbblépni. Cserébe viszont általában élvezik, amit csinálnak. Én az arany középutat javaslom: pályakezdőként érdemes alázatosnak lenni, tanulási folyamatnak felfogni az első pár évet és egy helyben megülni. Ez szinte rakétaként el tud indítani minket a pályánkon. Később tapasztalt szakemberként is jó, ha logikusan lépegetünk a munkahelyek között, de ekkor már megengedhetjük magunknak, hogy nemet mondjunk, ha nem felel meg számunkra valami. Amíg ezt nem tesszük meg, próbáljuk kihívásnak és szintén tanulásnak felfogni a helyzetet.

 

3. A lelkiismeretes dolgozó

A dolgozóknak van egy olyan rétege, akik teljesen tisztában vannak a munkaerőpiaccal és gyakran erejükön felül próbálnak megfelelni. Tehetségesek, megbízhatók, de rendkívül érzékenyek és biztonságra törekvőek. Igénylik a támogatást és a dicséretet. A mai feszült és pörgős világ azonban nem kedvez nekik: dicséretet nem osztanak nagyon és könnyedén a fejükre nőnek az önérvényesítő és előre tolongó munkatársak. Sokszor kemény árral fizetnek ezért: az állandó stressz és szélmalomharc gyengíti őket, ami szép lassan kihat az egészségükre és a munkájukra, ezért kénytelenek gyakran váltani.

Nagyon nehéz ennek a típusnak önmagából kifordulnia. Két út lehetséges: vagy érdemesebb teljesen pályát módosítani vagy elsajátítani egy olyan mentalitást, amit a többiek már a magukénak éreznek. Például nem aggódni azon, hogy elveszti a munkáját, asszertivitás növelő tréningre járni, a hobbyban megélni a kreativitását…stb…  

 

4. A projektmunkás

Sok olyan szakmával is találkozunk, ahol inkább projekteken dolgoznak a munkavállalók vagy például csak határozott 3-6 hónapos munkaviszonyokkal alkalmazzák őket. Náluk mindenképp azt javaslom, hogy tüntessék fel a CV-ben, hogy egy adott időszakra szerződtek. Ha lehet, inkább csak akkor szerződjünk hasonlóan, ha nincs más választásunk. Jól jöhet még a projektmunka, ha vállalkozásban gondolkodunk és fenn tudjuk tartani az állapotot, hogy rendszerint megtaláljanak minket egy-egy projekttel.

 

5. A vállalkozó

Sokan túl fiatalon vagy kényszerből a vállalkozói létet választják és egyik vállalkozás után indítják a másikat. Nos, van akinek egyből bejön ez az út és az égbe repül, míg mások csak próbálkoznak. A vállalkozáshoz kell egyfajta erős önmenedzselési készség, de mellette megszokod, hogy nincs főnököd és saját magad érezhetően felelős vagy. Ebből a létből nehéz a "nagy céges világba" visszatérni. A munkaadók tartanak a vállalkozóktól, éppen az önállóságuk miatt. Érdemes ezért a meglévő kapcsolatokat mozgatni ilyen helyzetben. Aki dolgozott veled és elégedett volt, pontosan tudja mit nyújtasz.

 

Nagyon fontos, hogy az önéletrajzokban, ha van rá lehetőség, igyekezzünk kevésbé hangsúlyozni a gyakori váltásokat. Az 1-2 hónapos munkavégzést például szükségtelen megjeleníteni.

A bejegyzés trackback címe:

https://karriercafe.blog.hu/api/trackback/id/tr245308349

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zka77 2013.05.21. 09:02:44

"pályakezdőként érdemes alázatosnak lenni, tanulási folyamatnak felfogni az első pár évet és egy helyben megülni. Ez szinte rakétaként el tud indítani minket a pályánkon."

Ezt én mostanság nem látom a fiatalokon. Egyből jól akarnak keresni és ha nem megy akkor indul a picsogás meg az emigrálás.
Én az első 3 évemet egy iszonyú ótvar helyen töltöttem, utána viszont tényleg egyből felvettek a következőre (hiszen már tapasztalt szakember voltam ez alapján), aztán a következőre és így tovább. Mostanra már olyan helyen dolgozok, ami az elsőtől minden szempontból fényévekre van (csak földrajzilag nem :D).

Vajda Gábor (Gabor_V) · http://www.linkedin.com/in/gaborvajda1984 2013.05.21. 09:41:17

Én most jutottam el arra a pontra, hogy vállalkozó legyek. Annyi részmunkám meg megbízásos munkám van, hogy másként már nem lehet.

Érdekes módon, az összes helyen azt kérdezték, hogy vállalkozó vagyok-e, mert az sokkal jobb nekik.

Nyilván ez magától a munka jellegétől is függ.

Amikor Angliában voltam, akkor dettó az volt, hogy váltottam egyik helyről a másikra. Volt ahonnan elküldtek indoklás nélkül, volt ahonnan nekem kellett eljönnöm, mert a munkarendet úgy megváltoztatták, hogy nem tudtam eljutni a helyre. Meg voltak olyan isdőszakok, hogy egyszerűen nem volt munkám, hiába jelentkeztem egy rakás helyre. Utána meg már senki nem volt rám kiváncsi, mert miért csak ennyit és úgy dolgoztam, meg mik ezek a szünetek közben. Hogy erről mennyiben tehettem én, az más kérdés, mindenesetre lényegesen kisebb részben, mint azt később a munkaadók hinni szerették volna.

Mióta visszajöttem, öt helyre dolgozok.

Vajda Gábor (Gabor_V) · http://www.linkedin.com/in/gaborvajda1984 2013.05.21. 09:45:00

"igyekezzünk kevésbé hangsúlyozni a gyakori váltásokat. Az 1-2 hónapos munkavégzést például szükségtelen megjeleníteni."

Attól függ. Mert ha megkérdezik, hogy mit csináltam azalatt az idő alatt, én meg azt mondom, hogy vakartam a valagam a ságílyen, véleményem szerint az sokkal rosszabb, mint ha azt mondom, hogy bevállaltam egy szerződéses alkalmi munkát, még ha az rőzsehordás is volt.

nigara 2013.05.21. 09:46:25

Na igen - ezek mind érthető és létező indokok, sajnos csak az interjún derül ki, ha addig eljut a jelentkező egyáltalán.

DE. Minden munkahely egy tapasztalat, ami növeli a jelentkező tudását, értékét!
Ez nem negatívum - miért kell annak kezelni???

Szűtté mamá? Szűjjé! 2013.05.21. 09:47:54

A cikk nem szól az igazi jobhopperről. Pedig pályáztatás során ezt nagyon fontos felismerni. Volt már dolgom nem egy ilyennel.
Érkezik, interjún mindenhez ért, önéletrajzban szerteágazó tapasztalat, kihívás volt a jele az oviban, jó csapatjátékos, annál már csak szólóban jobb, stb...
Kb fél év mire lekopik a máz, mert nagyon jól menezseli magát a szervezeten belül is. Persze közben már keresi a következőt. Egyszer láttam egy ilyen srác önéletrajzát, mikor nálunk dolgozott (peche volt, elküldte egy más cégnél dolgozó ismerősömnek). Egy komplett igazgatóság feladatköre benne volt, olyan témák is, amikről nyilván épphogy hallott. Még röhögtem is, mert ki hiszi el, hogy ez a srác 4 hónap alatt ennyi mindennel foglalkozott. De elhiszik, sőt azt hiszik megfogták az isten lábát az új cégénél. Így megy tovább, eladja magát, és a következő helyen megint fél év, míg lekopik a máz. Egy a lényeg, sok legyen a fizu és ténylegesen dolgozni ne nagyon kelljen.

lesson · http://csudalany.blog.hu 2013.05.21. 10:06:05

De ha meg nem írom bele, akkor azért megy a kukába a CV-m, mert némmá, biztos csak otthon meresztette a ..csáját
Ha pontosan leírom, hogy mit csináltam egy munkakörben, akkor túl hosszú lesz az önéletrajz, akkor nincs hr-es, aki elolvassa, CV kuka.
Ha nem részletezem a tapasztalataimat, akkor a hr-es nem érti, hogy mi a munkakör, cv kuka
És nekem senki ne jöjjön azzal, hogy jaj szegények, több ezer cv-t kell elolvasniuk egy nap, Jajistenem, ez a dolga, mindjárt megsajnálom.
Komolyan, az álláskeresési cirkusz arról szól, hogy a hr-s szerint pofás legyen a cv-d.
Mondok valamit: életem során 14 munkakörben dolgoztam, és még több munkahelyen.
Ebből 0 (nulla) azon munkák száma, amit úgy kaptam meg, hogy a hr- osztályon keresztül küldtem a cv-t.
Az összes többi:
1. személyesen elmentem a főnökhöz, igazgatóhoz, és bemutatkoztam neki, neki adtam cv-t
2. azt így szerzett tapasztalatok alapján ajánlottak másoknak.

Macropus Rufus 2013.05.21. 10:10:28

@Gábor (Gee Halen):
"
Érdekes módon, az összes helyen azt kérdezték, hogy vállalkozó vagyok-e, mert az sokkal jobb nekik."

igen mert könyveléstechnikai szempontból nekik jobb. Neked meg nem. De őket ez nem érdekli ;)

gabcigirl 2013.05.21. 10:16:02

Kedves Szabó Vivien! Esetleg előfordulhat az is, hogy valaki tényleg a rátermettsége és a tehetsége alapján kap meg valami munkát?

Félve kérdezem, mert a reáléletet hírből sem ismerő HR-libák nem ezt valószínűsítik:S

Vajda Gábor (Gabor_V) · http://www.linkedin.com/in/gaborvajda1984 2013.05.21. 10:16:17

@Macropus Rufus: Mondjuk én mindenhol szerződéses/megbízásos, tehát munkaidőben kötetlen munkákat végzek többnyire (ami meg kötött időben, az is csak adott időszakra szól).

Sehol nincs teljes munkám jelenleg, így nekem is egyszerűbb.

HighTroller 2013.05.21. 10:19:01

én azt látom, hogy pályakezdőként még belefér, hogy az ember nem hosszú ideig van egy cégnél - keresi az útját, sokféle dolgot lát.

nekem például kifejezetten hasznos volt, hogy pár év alatt dolgoztam multinál, kis cégnél, jómultinál, jókiscgénél, meg szaroknál is. Mire oda jutottam, hogy tényleg komolyan vehető ajánlattal jön valaki, addigra volt mögötte tudás/tapasztalat.

de ezt persze nyilván szakmája válogatja.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2013.05.21. 10:43:17

Látjátok, pontosan ez történik, ha egy huszonharmincas háeres, végtelen életbölcsessége magaslatából néhány adatból próbálja eldönteni, mennyit ér egy ember.

Nem tudhatja, hogy azért lépett le valaki két hónap után, mert sikkasztásra próbálták kényszeríteni, vagy azért mert egy túlságosan életigenlő könyvelő, aki azt sem tudja, hol könyveljen jó dolgában.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2013.05.21. 10:44:19

Ja, és a vállalkozás mióta nem versenyszféra, Mucuska? Pislants ki néha az irodaházból, hátha megérint a valóság.

Helló Leó! 2013.05.21. 11:15:05

Először is: a küld ige felszólító módban: küldd! Ezt javítsd ki!

Másodszor: egy munkáltatónak sem jut eszébe, hogy nemcsak a munkavállalók versenyeznek a munkahelyekért? Néha bizony fordítva is lehet, ahogy történt ez már velem is: munkát kerestem, állásinterjúkra jártam, és két héten belül két helyre is felvettek. Az első helyen elkezdtem dolgozni, mikor jött a telefon a másodikról, hogy oda is felvettek, ráadásul sokkal jobb feltételekkel. Persze az első helyről kiléptem.
Most egész életemben szégyenkezzek majd, hogy nekem rövid ideig tartó munkahelyeim is voltak?

SnakeHB 2013.05.21. 11:20:14

@HighTroller:

+1

Én pl. 2 évente váltottam eddig átlagosan. Az eljövetelem oka eddig mindig az volt, hogy ennyi idő alatt eljutottam oda, hogy fejlődni kellene, de nem volt belső üresedés, és az éves emelés is 5% körül mozgott. Ilyenkor megszondáztam a munkapiacot, és mindig bejött egy magasabb szintű meló +30% fizuért.
De ez nem csak velem van így: ugyannezzel a módszerrel egy adott iparágon belül körbejárnak ez emberek.

A cégek sajnos nem fordítanak elég figyelmet a belső kinevezésekre. Így fordult elő, hogy 2 ember gyakorlatilag helyet cserélt 2 cég között, csak +20% fizuért, pedig mindekttő maradt volna, ahol van, ha kap +10%-ot. De így biztos mindenkinek jobban megérte. ÉÖ

vladimir964 2013.05.21. 11:25:34

A munkaadók beszélő szerszámokat keresnek, és az is lehetőleg számlás legyen, mert nem kell utána TB-t meg SZJA-t fizetni.
A fiatalok meg lehetőleg semmi munkáért szeretnének 4-500 ezer nettót keresni azonnal. Persze őket nem okolhatom, hiszen ezt látják maguk körül (legalábbis a hozzáállást).
Jómagam vállalkozó vagyok, hála istennek megy a szekér, és nincs az az isten, aki többet visszakényszeríthetne egy idióta idegbeteg dirigáló barom alá.

jobangel · http://jobangel.hu/blog 2013.05.21. 11:34:59

"Nagyon fontos, hogy az önéletrajzokban, ha van rá lehetőség, igyekezzünk kevésbé hangsúlyozni a gyakori váltásokat. Az 1-2 hónapos munkavégzést például szükségtelen megjeleníteni."

Vagy összevontan megjeleníteni: időszak, ilyenolyan feladatok végzése. Illetve még egy trükk lehetséges: külön venni a munkatapasztalatokat és a munkahelyek listáját. Ez utóbbi lehet annyira elnagyolt, amennyire kell. Így egy Linkedin profilhoz hasonló CV-t kapunk.

Jók a kategóriák is, és szomorúan állapítom meg, hogy tényleg a lelkiismeretes dolgozó jár a legrosszabbul :(

Fotósképző · fotoskepzo.hu 2013.05.21. 12:35:37

Ismerek olyan szállodaipari vezetőt, aki végigjárta a fél világot régebben. Amikor interjút készítettem vele (nem állásinterjút, hanem riportot egy magazinba), hozott vagy 30 ajánlást a világ minden táján található (luxus) szállodáktól is. Nézem, és volt, ahol csak 3-4 hetet (!) dolgozott. Kérdeztem, ez mire jó, mondta, hogy meglegyen az ajánlása az adott, híres szállodától. Már akkor sem értettem ezt, én biztos nem vennék fel egy ilyen "szállide-szálloda" embert.

KarrierCafé 2013.05.22. 20:49:59

@Gábor (Gee Halen): Ebben az esetben abszolút igazad van. Viszont ha egy hónap után rájöttél, hogy nem szimpatikus a hely és váltottál akkor szerintem annyira nem érdemes.

KarrierCafé 2013.05.22. 20:51:40

@nigara: Na látod, ez az igazi pozitív megközelítés, ezzel kellett volna zárnom :-)

KarrierCafé 2013.05.22. 20:53:56

@Itt hamarosan Nemzeti Dohánybolt nyílik: Igazad van, én a hiányszakmáknál tapasztaltam ilyet, ahol egyszerűbben felveszik, mert nem találnak mást.

KarrierCafé 2013.05.22. 20:58:30

@gabcigirl: Nagyon bízom benne és a saját álláskereső tapasztalatom miatt mondhatom, hogy igen :-) Valóban vannak "érdekes" HR-esek, bár én azt tapasztalom, hogy legtöbbször inkább a vezetők viszik az ismerőseiket az adott cégekhez, kevésbé a huszonéves HR-esek.

KarrierCafé 2013.05.22. 21:32:58

@jobangel: Sajnos én is azt a csoportot gazdagítom :-)

KarrierCafé 2013.05.22. 21:38:38

@Helló Leó!: Dehogy, viszont nagyon szerencsés vagy és jó szakmát választhattál.

KarrierCafé 2013.05.22. 21:43:36

@Quadrille Lobster: Kipislantottam Nagy Igazságosztó, de jogos, javítottam.

banyek 2013.05.26. 20:08:39

Azert azt se felejtsuk el, amikor az ember a legjobb szandekkal megy el egy munkahelyre, ahol kiderul, hogy a munkaltato hazudott es a konkret munkanak koze nincs ahhoz, amire az ember jelentkezett. Vagy epenseggel kiderul, hogy az elvileg nyolc oras munkaido gyakorlatilag napi 10-12 orat jelent. Vagy kiderul, hogy a kollegak, akikkel napi szinten ossze vagy zarva elviselhetetlenek. Stb.
Ilyenkor az ember ha van tartasa, akkor tovabball. Ennyi.
Nekem peldaul voltak hosszabb munkaviszonyaim, es rovidebbek is, es egy kivetelevel a rovidebb munkaviszonyok rovidsegeert nem en voltam a felelos. Egyszer igen, akkor elvallaltam egy munkat muszalybol alacsonyabb berert, mint amibol korabban eltem, es menetkozben kaptam egy jobb ajanlatot. (Amibol aztan egeszen mas okokbol mentem tovabb.)
süti beállítások módosítása