Gyakran előfordul, hogy még a szakmájukban sokat bizonyított tekintélyek is bizony javaslatot kell tennem a CV-jük átírására. A legnehezebb helyzetben azok vannak, akik régóta dolgoznak a munkahelyükön, esetleg "korosabbak" is és váltásra kényszerülnek. Az ő elhelyezkedésük gyakran ismeretség alapján történt, sokan nem is tanulták meg a CV készítés rejtelmeit. És persze a pályakezdők! A diákok legtöbbször nincsenek megfelelően felkészítve az álláskeresés fortélyaira. A következőkben sorra veszem a “mumusokat”, vagyis azokat a kényes kérdéseket, melyek gyakran felmerülnek a CV írás során.

“Befejezetlen vagy elhúzott tanulmányok”

Elhallgatni nem érdemes, mert úgyis kiderül, de a CV-ben valamelyest el lehet fedni. Hangsúlyozzuk erőteljesebben a szakmai tapasztalatot (pl tegyük előre). Tüntessük fel a tanulmányoknál azt, hogy “folyamatban” vagy adjuk meg a végzés évét (2014-2017), így kisebb eséllyel fognak kizárni a végzettségünk hiánya miatt első körben legalább is. Azt is érdemes felvetni, hogy az állás elnyerése esetén hajlandóak vagyunk levelezőn folytatni a tanulmányainkat. A szimpátia pedig felülírhatja a követelményeket az interjú során.

“Fekete lyukak”

A szakmai tapasztalat rész az önéletrajz legfontosabb eleme. Ezt dolgozzuk ki leginkább, de ne essünk túlzásokba. Legyen átlátható, folytonos, impozáns és felsorolás. A szakmai tapasztalat taglalásánál nagyon fontos, hogy önéletrajzunk ne tartalmazzon nagyobb „lyukakat”, ezekre ugyanis hamar ráharapnak a személyzetisek. Inkább tegyük hozzá azt a pár hónapot valamelyik munkahelyhez vagy tüntessük fel, hogy akkor milyen hasznos tevékenységet folytattunk (pl. nyelvtanulás, GYES stb…). A motivációs levélben fejtsük ki ezeket részletesebben, ha szükséges. Mindenképpen alakítsuk úgy a mondandónkat, hogy annak pozitív értéke legyen. Pl.”2014 nyarán Németországba költöztem, hogy tökéletesítsem a német nyelvtudásom.”

“Volt cég, nincs cég”

A rövid munkaviszony nem "írja le" a munkavállalót, ha mellette több hosszabb is áll. Érdemes szóban megindokolni az interjún, de nem magyarázkodni. Ha azonban több rövidebb munkaviszonnyal büszkélkedhetünk, a motivációs levélben fejtsük ki az okát. Jó, ha azon okokat emeljük ki, amelyek nem rajtunk múltak. A cég megszűnése, felszámolása elég gyakori. Ezt a CV-ben is feltüntethetjük. Pl: a váltás oka: cég megszűnése. A bevonódás, átalakulás kapcsán is érdemes megjeleníteni, hogy még mindig ugyanannál az érdekeltségnél dolgozunk. Jelöljük meg a nagyobb egység nevét, pl. a cégcsoportét.

“Képes vagyok?”

Tegyünk képet vagy sem? Néha a profi kép is sztereotípizálhat vagy kiválthat rivalizálást: pl túl szép, túl nőies. Ha nem kérik, nem feltétlen kell képet illesztenünk a CV-be. Amennyiben úgy érezzük mégis csak személyesebb képpel, akkor válasszunk egy jó minőségű, üzleties, előnyös, de nem hivalkodó és nem túl profi képet. Kérdezzünk meg pár távolabbi ismerőst, hogyha egy önéletrajzban látnák, szimpatikus lenne-e.

Összességében mindenkinek azt tanácsolom, hogy fordítson időt az életrajzára és mindenképpen próbálja annak a személynek a szemével nézni, akihez küldi! A cél az hogy több száz jelölt közül Nála kiáltsanak fel: ő az, aki szinte minden elvárásnak megfelel, ő kell Nekünk! Mindössze ennyi a jó önéletrajz titka. :)

Manapság munkahelyet váltani? ”Kész őrültség”- vágják rá a legtöbben, pedig ha átgondoltan döntünk, jó érzéssel kezdhetünk bele az új munkába. Ehhez csupán önismeretre és egy kis kutatómunkára lesz szükségünk.

     Nagyon fontosnak tartom, hogy az álláskereső elsősorban a saját készségeivel és igényeivel legyen tisztában. Természetesen ez egy folyamat, amit a napi mókuskerékben sokszor nincs elég időnk átgondolni. Ami segíthet: Vegyünk elő egy lapot, gondoljunk az eddigi munkáinkra (pályakezdők az iskolai tevékenységükre) és írjuk össze öt erős és öt gyenge tulajdonságot, ami jellemez minket. Gondoljuk át mely tevékenységek okoztak eddig örömet és mi az amit utálunk. Fogalmazzuk meg azt is melyik volt a kedvenc munkahelyünk és írjuk le miért.

         A munkahelyi elégedetlenség egyik leggyakoribb kiváltó oka, hogy rendszerint nem passzolnak össze a kollégák a feladatokkal. Gondoljunk például egy volt kommunikáció szakos hallgatóra, aki világéletében írni akart és helyette jelenleg adminisztrátorként dolgozik. Biztos vagyok benne, hogy egy idő után elégedetlen lesz. Munkakör átszervezés vagy elbocsátások következményeképp is előállhat hasonló helyzet. Ha már tudjuk, nagyjából mit szeretnénk, célzottan keressük azokat az álláslehetőségeket, amelyek megfelelnek az erősségeinknek és nagyobb valószínűséggel örömet okoznak. Első körben semmiképp ne adjuk a vágyainknál alább, de figyeljünk arra, hogy maradjunk azért a realitás talaján. Ha nagyon messze vagyunk attól, amit szeretnénk (pl. szakmát szeretnénk váltani), informálódjunk alaposan és kis lépésekben haladjunk előre. Kezdjünk el egy kapcsolódó képzést, váltsunk határterületre (ahol van kapcsolódó feladat) vagy a munkánk mellett vállaljunk be plusz feladatokat. Ezek többlet energiákkal járnak ugyan, de a befektetés meg fogja érni, ha később azzal foglalkozunk, ami érdekel minket. Ezek a tevékenységek ugyanis plusz pontokat jelentenek egy önéletrajzban.

               A fentiek mellett még egy fontos tényezőről gyűjtsünk információkat. Mi mennyibe kerül a munkaerőpiacon? Jó tudni, hogy az erősségeinket számba véve melyek azok a szakmák, amelyekből kis is tudjuk fizetni a rezsinket. Egy kreatív, művész lelkületű, de matematikából nem éppen jeleskedő ember például ne legyen programozó, csak azért mert ők keresnek jól. Viszont jobban jár, ha mondjuk nem egy múzeumban dolgozik, hanem egy kreatív ügynökségnél vagy marketing területen. Olvassunk utána illetve beszélgessünk a szakma képviselőivel, hogy egy-egy pozícióban egy-egy cégnél mi várható.

                Ha már tudjuk, mit fogunk megpályázni, első körben nézzünk szét az aktuális online és offline álláshirdetések között. A hirdetések száma elárulja, mely pozíciók keresettek. Figyeljünk arra, hogy a hirdetés szövege mennyire kidolgozott. Természetesen itt elsősorban a HR-es ítélhető meg, de egy szépen kidolgozott, részletes hirdetés céginformációkkal azt mutatja, hogy komolyak a munkaadó szándékai. Biztosan komoly kritérium az angol nyelvtudás, ha a hirdetés szövege jól kidolgozott és hosszú angol szöveg. A tartalomban jelzésértékűek a személyiségjegyekre vonatkozó elvárások is:

proaktív, önálló – igazi mélyvíz a pozíció, nem nagyon tanítanak be, kiforrott egyéniséget keresnek

terhelhető-nagyon sokat kell dolgozni, túlóra

megbízható, alapos- sok adminisztratív feladat várható

kreatív – új dolgokat kell kitalálni, mert valamit meg szeretnének újítani, frissíteni

         Megtaláltuk az álompozíciót és be is hívtak interjúra? Járjunk utána alaposan a cégnek! Rengeteg rémhírt hallani komolytalan cégek, komolytalan szándékairól.Fontos, hogy kiderüljön mennyire stabil. Árulkodó jel lehet, ha ugyanazt a pozíciót sokszor meghirdetik, főleg ha nem hiányszakmáról (IT, mérnök) van szó. Kérdezzük a szakmában dolgozókat, figyeljük meg, hogyan reagálnak a cég neve hallatán. Nézzük meg milyen cikkek jelentek meg róla az interneten. Finoman akár az állásinterjún is faggatózhatunk: kérdezzünk rá, hogy az interjúztató mióta dolgozik ott, miért szereti a céget stb... Szűrjük ki azokat a cégeket is, amelyek másnak próbálják eladni a pozíciót, mint ami. Sokszor a telefonos munkákat például magas szintű értékesítésként tüntetik fel. Legyen feltűnő, ha nagyon sokat hívogatnak vagy azonnal döntést várnak tőlünk. Sokszor előfordul, hogy tanfolyamon, vizsgán kell részt venni, mérlegeljük, hogy megéri-e a pozíció a befektetést.

        Elfogadtunk egy ajánlatot? Vigyázzunk arra, hogy le legyen írva. Anélkül ne mondjunk fel, hogy az új cégtől nincs a kezünkben egy írásos anyag arról, hogy alkalmazni szeretne minket. Kérjük minél hamarabb a munkaszerződést. Jó, ha megkapjuk a kezdés előtt a tervezetet, így át tudjuk nézni. Ha van kérdésünk, nyugodtan kérjünk több információt. Mindenképpen legyünk tisztában: a bérrel és a béren kívüli juttatásokkal, a munkaidővel, a feladatokkal. Nem kell az új munkaadó nyakára járni folyamatosan, de amennyire lehet, legyünk résen.

Bachelor, mesterképzés, felsőfokú szakirányú továbbképzés. EVS, Erasmus. Ezeket a kifejezéseket hallani manapság a végzős egyetemista, főiskolás diákoktól. Nem irigylem őket: őrült küzdelem megy a tanulásért, miközben a megszerzett diplomák jelentős része kis túlzással akár a kukában is végezhetné. Pályakezdőként elindulni itthon ma egyáltalán nem könnyű. A legnehezebb helyzetben a nem nyelvekre specializálódott bölcsészek (esztétika, filozófia, régészet, szabad bölcsészet stb…), a kertészmérnökök, a grafikusok, a kommunikáció szakosok, jogászok vannak. Ezekre a szakmákra sajnos csekély most az igény vagy épp túlképzés van a jelöltekből. Velük szemben az informatikusok, mérnökök és gazdasági szakemberek válogathatnak a jobbnál jobb lehetőségek közül. Elég, ha vetünk egy pillantást az egyik állásportál hirdetéseire, látni fogjuk, hogy 80%-ban reál-beállítottságú szakembereket keresnek.

Sokszor említett tényező a hétköznapokban az is, hogy a munkaadók tapasztalatot, felmutatott eredményeket várnak el a pályakezdőktől. Ma már valóban luxus gyakorlat nélkül kikerülni a felsőoktatási intézményből. Felismerték ezt az iskolák is: majdnem mindenhol kötelezővé vált a 6-12 hetes vállalati tapasztalatszerzés, melyet papírral kell igazolniuk a diákoknak. A cégekkel jobb esetben születik egy keretszerződés az együttműködésről.

A gazdasági, mérnöki képzésben részt vevők itt is előnyt élvezhetnek. A multinacionális cégek már az iskola befejezése előtt jobbnál jobb „management trainee” programokkal próbálják becserkészni őket. A programok lényege, hogy fél-egy éven keresztül a cég több területén, rotálva is kipróbálhatják magukat viszonylag jó fizetésért (kb. nettó 100.000-200.000 Ft). A program végeztével a legjobb diákok felvételt nyernek, biztosítva a „saját nevelésű” munkaerőt. Az ilyen gyakornokok valóban foglalkoznak szakmai feladatokkal, jó kapcsolatokat építhetnek ki és teljes egészében a multi világhoz szocializálódnak. Karrierívük jobb esetben folyamatosan felfelé ível, de ez a kiképzés magában hordozza azt a veszélyt is, hogy sosem találkoznak a „nagy magyar” valósággal, amelynek ismerete valljuk be, még jól jöhet, ha a környező világot reálisan akarjuk látni. Többnyire részfeladatokkal foglalkoznak, nem feltétlenül globális a látásmódjuk. Egy bizonyos idő elteltével, egy szint után elbizonytalanodhatnak a választott szakmájukban, de a fizetési színvonal és a járulékos előnyök miatt nehezen fognak tudni más irányba váltani.

                A túlképzett szakmákban elhelyezkedők számára szintén hasznos lépés lehet a gyakornokság. Jobb esetben minimális fizetést is kaphatnak, gyakran diákszövetkezeten keresztül (kb. 40 000-100 000 Ft), de nem ritka, hogy a cégek megengedik, hogy a diák több hónapon, akár egy éven keresztül betekintést nyerjen a kulisszák mögé. Érdekes dilemma ez: törvény szabályozza, hogy a hat hetet elérő (=5 hét 4 nap utáni) munkavégzésért munkabér jár. Mégis sokszor a diákok keresik a kiskapukat, hogy tovább maradhassanak akár fizetés nélkül is. Már azok, akik megtehetik, és valamilyen módon tudják támogatni őket a szüleik. A teherbírók azonban az iskola utolsó félévében sokszor azt is bevállalják, hogy fenn tartanak egy kevésbé érdekes álláshelyet (árufeltöltés, vendéglátás stb) és mellette ingyen gyűjtenek tapasztalatot a szakmájukban. Bár a nyugati országokban ezt szinte el sem tudják képzelni, mégis érdemes befektetésként nézni az „ingyen” időszakra. Annyit mindenképp nyerünk vele, hogy könnyebben szerezhetjük meg az első igazi munkahelyünket már pár hónapos tapasztalattal is. Ráadásul, ha mély szakmai tapasztalatot nem feltétlenül minden helyen szerzünk, benyomást egy cég kultúrájáról mindenképpen kapunk a gyakornokságon keresztül. A szakmai alázat a későbbi pályánk során is fontos szerepet játszhat.

Pályakezdőként fordult elő velem még, hogy többkörös interjúk, majd tesztek után két nap próbanapra hívtak egy céghez. Nem engem választottak végül, de vigaszdíjként kaptam némi anyagi ellentételezést a bent eltöltött időért. Nyilván nem voltam boldog, hogy több hetes küzdelem végén nem lett enyém a lehetőség, de utólag rájöttem: legbelül én is éreztem, hogy nem voltam elég motivált. Mindenesetre ma már úgy gondolok vissza erre az esetre, hogy a szakmai szempontból hasznos volt, hogy megismerhettem a „próbanap” intézményét.

Hogy mi is ez az új munkáltatói hóbort?

Röviden annyit tesz, hogy behívnak egy-két napra a leendő munkahelyedre és kipróbáljátok egymást a munkáltatóval élesben. Majd a nap végén ellenőrzik és értékelik a munkádat.

A kezdeményezés alapvetően nem rossz ötlet, hiszen pont azokat a feladatokat végzed, amit később a mindennapokban kéne. Egy ilyen alkalom során kiderülhetnek rólad olyan információk, amelyek egy-egy személyes interjú alatt rejtve maradhattak. Például bebizonyíthatod, hogy szeretsz ötletelni vagy látják, hogy hamar tudsz kapcsolatokat létesíteni, esetleg notórius késő vagy stb… A munkáltató igazán közelről megnézhet munkavégzés közben. Számodra is lehetnek előnyei: például rájöhetsz arra, hogy szívesen ülnél-e az adott intézményben napi 8 órát vagy esetleg mégse. Kapsz egy képet a munkatársakról és a főnökről, a munkahelyi szokásokról.

Amit viszont mindenképpen tudnia érdemes mindkét félnek, hogy a próbanap intézménye számos jogi és etikai kérdést is felvethet. A munkajogban a próbanap így szó szerint nem is létezik. A legfontosabb, hogy akár egy nap munkát is jogviszonyként kell értelmezni, vagyis kötelező kifizetni és bejelenteni a pályázót. Munkajogilag a próbanap tehát minimum megbízotti szerződésnek kéne, hogy minősüljön.

Fontos tehát mérlegelni, hogy megéri-e a próba az árát…

Azt gondolom, hogy a próbanapot akkor érdemes bevetni munkáltatóként, ha nagyon nehezen döntünk két jelölt között vagy elbizonytalanodtunk a befutónkban. Kétségtelen, hogy az egy napra kifizetett összeg még mindig csekély az esetleges későbbi kiadásokhoz képest, amelyek mondjuk egy pótlásból erednek. A tapasztalat azonban az, hogy két interjú, AC vagy tesztek megírása után éreznie kell a munkáltatónak, hogy ki a legjobb jelölt. Ráadásul a próbaidő jogilag is elismert intézménye épp arra szolgál, hogy a kezdeti pár hónapban kiderüljön az össze nem illés.

Munkavállalóként az a fontos, hogy tudjuk mi jár próbanap esetén. Hiába vagyunk valamelyest kiszolgáltatva a munkáltatónak, a jogainkkal élni érdemes. Próbáljunk természetesen viselkedni és önmagunkat adni. Legyünk lelkesek, segítőkészek és tegyük, amit kérnek tőlünk. A nap végén kérdezzük meg, mikor várhatjuk a döntést és köszönjük meg illedelmesen a lehetőséget.     

Egyrészt az egyre szélesedő nemzetközi paletta, másrészt a munkaerő piaci hiányok miatt egyre gyakoribb, hogy személyes találkozás helyett telefonon bonyolítják le a cégek HR-esei az interjúkat.

Pár éve fejvadászként még idegenkedve figyeltem ezt a folyamatot. Aztán rájöttem, ha lépést akarok tartani például a programozók életvitelével, akkor bizony egyszerűbb telefonon intézni az interjút. Az idő szó szerint pénzt jelentett. Ha nem voltam elég gyors, a rivális cégek egy fél órás telefonbeszélgetés alatt elhappolták a legjobb IT gurukat.

A szakma szempontjából sajnos ez azt eredményezi, hogy a minőség néha a mennyiség rovására megy és nyilván nem is olyan izgalmas telefonon hallani mindazt, amit élőben árnyal a mimika, a gesztusok és a megjelenés.

Az interjúalany számára elsőre praktikusnak tűnhet ez a módszer, hiszen nem feltétlenül szükséges szabadságot kivenni vagy elszökni a munkahelyről. Ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy a telefoninterjú sokkal direktebb egy személyes találkozásnál, emiatt több hibalehetőséget is tartogathat.

A leggyakoribb probléma, hogy a hívás mindig váratlanul csendül fel. Ha elküldtük több helyre a pályázatunkat, számítsunk a munkahelyi hívásokra. A legjobb, ha lehalkítjuk a telefont és naponta párszor ránézünk, majd vissza hívjuk az interjúztatót számunkra alkalmas időben. Jó megoldás lehet az is, ha a telefonálót megkérjük, hogy keressen minket egy megfelelőbb időpontban (pl. ebédszünet). Alkalmas időben vonuljunk egy zavartalan helyre, ahol legalább negyed óráig nem zavarnak a kollégák. Nem biztos, hogy a mosdó jó ötlet...

Nem árt lélekben egy kicsit felkészülnünk a beszélgetésre. A telefoninterjú abban különbözik leginkább a személyes beszélgetéstől, hogy nincs gondolkozási idő, bájos mosoly és mellé magyarázás, csak kérdés és azonnal várt válasz. Sokkal nehezebb szimpatikus benyomást kelteni, mint élőben, hiszen itt kizárólag a hangunk és a válaszaink alapján ítélnek meg minket. A legjobb út itt is a határozottság, lelkesedés és kedvesség kombinációja. Ahhoz azonban, hogy kihozzuk magunkból a legjobbakat, tudnunk kell, hogy milyen tartalmat kell eladnunk a másik félnek.

Már az önéletrajzok elküldése után tegyük fel magunknak a következő kérdéseket:

-Miért szeretnék váltani?

-Miért érdekel az adott hirdetés?

-Mely feladatokat élvezem leginkább a munkám során?

-Mik az erősségeim?

-Hogy képzelem el a jövőt?

(A válaszok kapcsán olvasd el a blogon az interjú témakörébe tartozó bejegyzéseket)

Érdemes megvitatni egy-két kívülállóval a válaszokat és jól begyakorolni. Persze figyeljünk közben arra, hogy a saját személyiségünket megőrizzük és ne a sablonválaszokat hozzuk. Ne menjünk bele hosszas magyarázkodásba. Szorítkozzunk a lényegre. Megvillanthatjuk a humorunkat, ha érezzük, hogy vevő rá a másik, de ne vigyük túlzásba.

Fontos, hogy érdeklődjünk. Rákérdezhetünk arra, hogy hányan vannak versenyben, illetve a munkavégzésre vonatkozó egyéb információkra (hely, bejárás, Cafetéria stb).

A fizetési igényünket megadhatjuk, ha kérik, de hangsúlyozzuk, hogy rugalmasak vagyunk. A beszélgetés végén köszönjük meg a lehetőséget és jegyezzük meg, hogy várjuk a későbbi információkat.

Technikailag figyeljünk arra, hogy mindig a szánk előtt tartsuk a telefont és jól érthetően beszéljünk. A zavarunkat ne leplezzük nevetéssel vagy hosszú szünetekkel (ezt érdemes begyakorolni a magánbeszélgetések során). Na vágjunk a másik szavába, hallgassuk végig.

Annyi nagy tudású és különleges képességű ember van a környezetemben. Sokuk mégis a négy fal között rekedt vagy állandóan munkát keres. Hiába figyelt fel rájuk a tanár néni általánosban, hiába tekintettek rájuk kigúvadt szemmel a kortársak; valahogy a „felnőtt” világban mégsem találják a helyüket.

A legtöbb sikertörténet kapcsán tudjuk: a nagy aratáshoz nem feltétlen kell zseninek lenni. Ritkán robban be egy lángelme az üzleti életbe vagy gazdagodik meg egy feltaláló. Roppant jó hír az átlagembernek: az átlagos intelligencia és az egészséges személyiség ugyanis már önmagában rejti a siker potenciálját. A józan paraszti észen túl azonban még valami elengedhetetlen: egy adag kommunikációs készség és szociális hajlandóság. Vegyünk pár konkrét példát: Steve Jobs se jutott volna sokra, ha nem szeretett volna emberek ezrei elé kiállni vagy lelkesítő beszédeket mondani a munkatársainak. Liptai Klaudia se lenne ma ennyit képernyőn, ha még mindig azon siránkozna, hogy Isten nem csont soványra teremtette. Lapozzuk fel egy-két ismert ember életrajzát és rögtön látni fogjuk: lehetséges, hogy bennünk is lakozik egy adagnyi tehetség. A kérdés inkább az, hogy el tudjuk-e adni?

Nyugi, nem arra gondolok, hogy vetkőzz ki teljesen önmagadból és barátkozz ezerrel mindenkivel a munkahelyeden.

Az önmenedzseléshez vezető út alapja az önismeret és önbecsülés. Ahhoz, hogy sikeresen képviseld magad egy területen, bíznod kell a képességeidben. Ismerned kell a határaidat, a legjobb eredményeidet, csakúgy, mint a hibáidat. Minél jobb vagy ebben, annál kevésbé tudnak zavarba hozni és kerülhetsz olyan helyzetbe, amit nem szeretnél. Ha van még mit fejlesztened ezen a területen, vegyél igénybe külső segítséget: menj el egy pszichológushoz, jár el önismereti csoportokba vagy csak kérdezd meg pár kollégádat vagy ismerősödet, hogy látnak az életed egyes területein.

A második lépés a nyitottság. Légy kíváncsi a világra. Szerezz külföldön tapasztalatot. Érdeklődj a kollégáidról vagy a versenytársakról. Lásd meg a lehetőségeket egy ötletben, egy cégben vagy egy pozícióban.

Zárkózott vagy? Az internet világa Neked is kedvez: úgy találhatsz kreatív közösségekre vagy üzlettársakra, hogy meg sem kell hozzá szólalnod. Olyan partnert keress, aki kiegészít. Van egy jó ötleted, de nem mersz kiállni vele? Szövetkezz egy nagydumás családtaggal vagy baráttal. Amíg Te a számokkal bíbelődsz, ő üzletet szerezhet.

Teremtsd meg és tartsd fenn a saját szakmai kapcsolatrendszered. Járj el szakmai találkozókra, eseményekre. Tartsd a kapcsolatot a volt kollégáiddal, főnökökkel, iskolatársakkal és érdeklődj a szakmájuk alakulását illetően.

Segíts másokon! Ajánlj ismerősöknek ismerősöket, továbbítsd az önéletrajzukat vagy segíts Nekik egy-egy feladatukban. A méltányosság elve alapján viszonozni fogják a jó tettet.

És végül, mi is az az önmenedzsment?

Egy "készség csomag", amit bárki tud fejleszteni. A legfontosabb elemei az önállóság, akarat, a döntési készség, a célkitűzés és a tervezés. Csak akkor tudsz hatékonyan működni, ha rájössz, mit szeretnél elérni és hova szeretnél jutni. Persze, menet közben gyakran elbizonytalanodunk. Az a lényeg, hogy ezt időben észrevegyük. A bátorság is fontos: változtatni tudni kell, ha valami nem működik vagy nem tetszik.

A túlzott nyomulás visszatetszést kelt, de a határozottság és a kedvesség párosa mindenkit lefegyverez. Fontos az önkontroll is: nem biztos, hogy célravezető egy vehemens természet. Rá kell érezni arra, hogy mikor vagy túl ingerült vagy túl sok.

Persze, Te sem vagy tökéletes. Senki sem az, de ne hagyd, hogy a félelmeid irányítsanak. Ismerd be a hibáidat, ha arra van szükség. Mond meg nyugodtan, ha nem tudod a választ. Merd viszont képviselni a véleményed és az elveidet. Tedd láthatóvá az erényeidet (pl. a LinkedIn-en vagy egy CV-ben). Nem kell dicsekedni, de ha szóba kerül, emeld ki mi az, amit Te tettél le az asztalra és légy büszke Rá.

Végül egy nagyon találó idézet ehhez a témához, amit érdemes megjegyezned:

Én, én vagyok. Nincs a világon még egy ugyanilyen ember.

Magam birtoklom a képzeletemet, az álmaimat, reményeimet és félelmeimet.

Az enyémek győzelmeim és sikereim, kudarcaim és balfogásaim.

Mivel a magam ura vagyok, tökéletesen megismerhetem magamat.

Bármely időpontban hitelesen képviselem saját magamat.

Bírok magammal, tehát irányíthatom magamat.

Én vagyok én, és igazán ínyemre vagyok.

                                                                                                    (V. Satir)

Ugye mennyire igaz?

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de ebben a húzós januári időszakban én gyakran érzem azt, hogy valahogy nem haladok a munkahelyemen. Minden este úgy állok fel az asztal mellől, hogy még befejezetlen feladatok és kérések végeláthatatlan sora cikázik a fejemben. Néha két álom között éjszaka is fenyegetnek. Persze sok a meló, de hát mindig is sok volt…

Gondolkodhatnék úgy is, hogy fél hatkor lejár a munkaidőm, ami belefér az rendben, a többi nem érdekel. Sajnos ennél lelkiismeretesebb vagyok és megvisel, ha nem fejezem be a dolgom. No és persze bántana az is, hogy mit kapnék az emberektől, akik nem kapták meg pl. a béren kívüli juttatásaikat, csak azért, mert nem fér bele a megrendelése napi 8 órába.

Szóval elhatároztam, hogy nem mehet ez így tovább. Határidőknek kell megfelelnem és ügyesen kell vágnom az utat, különben elveszek. Körül is néztem a „szakirodalomban”; könyvekben, neten és a saját emlékeimben, hogy rájöjjek, mit tehetnék.

Mindenhol azt olvasom, hogy a hatékonyság alapja a rangsorolás és a napi terv elkészítése. Pont. Ha eddig nem így tettétek, próbáljátok ki, valamelyest közelebb fog vinni a megoldáshoz. No de pipálgathat, meg rangsorolgathat az ember, ha kötelező tíz percenként felvenni a telefont és fogadni az előtte álló munkatársakat. Aztán persze jöhet egy hiper fontos megoldandó dolog a főgórétól és puff, fel is borult a teljes napi haditerv.

Végiggondoltam pár napomat, és rá kellett, hogy jöjjek: egyszerűen túl szociális vagyok. Ki is iktattam a reggeli teát, a munkatársakkal töltött ebédeket, mert ezen tevékenységek közben mindig elcsúszom a dolgaimmal. Szeretem, ha jóban vannak velem a kollégák és akárhol összefutok velük, könnyen beszélgetésbe elegyedek. Amikor kérek valamit, magyarázkodásba fogok, vagy még eszembe jutnak teljesen más hétköznapi témák is. Megfigyeltem, hogy a felsővezetők velem szemben mindig szigorúan a lényegre szorítkoznak. Tőmondatokban beszélnek és gyorsan reagálnak. Először persze ez irtó flegmának tűnik, de kénytelenek, ha egymást érik a találkozók. Ennyire nyilván nem akarom lekorlátozni magam, de azért ebből lehet meríteni.

Nagyon érdekes megfigyelni a dolgozó emberek aktivitását is a nap folyamán. Kevesen járnak be korán a munkahelyre, amit érdemes kihasználni: munkaidő előtt fél órával nem csörögnek a telefonok, nyugodtan végig lehet gondolni ezt-azt. Ugyanez jellemzi az estéket is. Az estékkel azonban az a baj, hogy akkor van idő bepótolni az egész napot és egyszer csak azt veszed észre, hogy már 12-14 órás napi munkánál tartasz. Ebédidőben szintén nagy a nyugalom, viszont nem lehet elérni senkit. Ez lehet az adminisztratív feladatok ideje. A délelőtt és a kora délután pörög igazán, akkor jöhetnek a telefonok és az emberek, mellette pedig végezzük a kevés figyelmet igénylő feladatokat: pl. papírok fűzögetése, borítékolás, egyszerűbb kérdések megválaszolása e-mailben, nyomtatás stb.

Sokan hajlamosabbak halogatni a nehezebb feladatokat. Én azonban azt mondom, kezdjük a nehezebbel! Ha túl leszünk rajta, nem fog nyomasztani tovább, és nagyobb energiával intézzük a kisebbeket is.

Sokszor nyomaszt az is, ha beígérek valamit azonnal, aztán két óra múlva rá jövök, hogy ezer más dolgom fontosabb. Ha megkérnek minket valamire, adjunk meg tágabb időt, mint, ahogy el tudjuk végezni, így a másik nem fogja azonnal várni. Nagyon fontos az is, hogy magunk számára jól becsüljük meg a feladatok idejét. Hiába írunk fel tíz dolgot a listánkba, ha abból kettő legalább egy napi munkát igényel.

Sokan esnek abba a hibába is a személyiségükből adódóan, hogy túl segítőkészek. Merjünk nemet mondani, ha úgy érezzük, olyan feladattal bíztak meg minket, amihez nem értünk, vagy amiben más tudna inkább segíteni.

Részesítsük előnyben az e-mailben való kommunikációt. Érdemes átszoktatni az embereket erre, minden alkalommal kérjük meg őket, hogy írják le pontosan a teendőket vagy a kéréseket. Egyrészt levédjük magunkat, hiszen rendelkezünk bizonyítékkal pl. egy elkevert szerződés vagy egy ígéret esetében. Másrészt az outlookban is tudunk kiemelni, rangsorolni teendőket, így biztosan nem marad ki semmi fontos. Azt azonban ne engedjük meg magunknak, hogy minden felbukkanó mailre rögtön reagáljunk. Majd ha befejeztük, amit éppen csinálunk.

Rövid meetingeket szervezzünk, a hosszadalmas megbeszéléseknek gyakran nincs kimenetele és elmegy vele az értékes idő.

Vannak olyan apróságok, amiket érdemes teljesen kiszűrni. Ha nagyon úszunk a munkával, kérjük meg a recepciós kollégákat, hogy a reklámgyanús telefonhívásokat ne kapcsolják be. Tiltsuk le a hasonló e-maileket is. Rendszerezzük a papírjainkat. Alakítsunk ki mappákat és fachokat, így mindig azonnal tudni fogjuk, mit hol keressünk.

Hm…ki is próbálom ezeket holnap a gyakorlatban! Most úgy érzem, végre biztosan hatékonyabb és nyugodtabb leszek.

Állást keresel? Naponta csinosítgatod a LinkedIn profilod és jelölgetsz ismeretlen ismerősöket? Mégsem talál meg az álommunka… Talán egy lényeges elemről feledkeztél meg. Kérj ajánlást!

Korábban szenteltem egy teljes bejegyzést a referenciáknak. Talán emlékszel, említettem, hogy nem feltétlen érdemes a munkáltatót több oldalas kreált levelekkel bombázni. Több száz önéletrajz között sokszor nincs idő, sem energia elolvasni. A modern online világ azonban erre is kínál egy tökéletesített megoldást.  A LinkedIn profilod megkoronázása lehet, ha ajánlásokkal támasztod alá a szakmai tapasztalatod. Az online referenciák rövidek és ütősek, csupán a legjobb tulajdonságaidat és szakmai kvalitásaidat villantják meg az adott pályaszakaszban. A szakma vagy a recruiter ráadásul egy kattintással utána tud nézni a referenciát adó személynek. Akár el tudja érni, ha bővebben is beszélne vele a munkádról.

Az ajánlás kérés-adás viszonylag komplex folyamat, ezért is nagy kincs, ha valaki rendelkezik vele. Nem véletlen, hogy a fejlesztők később bedobták az „Endorse” funkciót, ahol csak egy plusz jelet kell nyomni az adott tapasztalat vagy erősség mellett. Osztogatják is ezeket a kollégák rendesen, de sokszor teljesen alaptalanul. Akkor kapkodja az ember a fejét, amikor már olyan tapasztalatait is viszont látja online, amit valójában még meg sem szerzett. Ezeket természetesen érdemes levenni a profilról. Az ajánlás az előbbiekkel szemben sokkal összetettebb: át kell gondolni, hogy mit emeljünk ki, a legjobb angolul fogalmazni és az sem elhanyagolható tényező, hogy legalább a fél szakma előtt vállalnunk kell a leírtakat. Találni egy kollégát, partnert vagy egy vezetőt a rohanó világban, aki mindezt magára vállalja vagy akár önként felajánlja…hm, nem könnyű. Tudják ezt a munkaadók is. Értékké vált a LinkedIn referencia.

Ha ajánlásra kértek fel…

Csakis akkor adjunk véleményt és ajánlást, ha úgy érezzük, eléggé tudjuk képviselni az adott személyt, meg voltunk/vagyunk elégedve a munkájával és alaposan bele látunk/láttunk. Amennyiben egy kicsi ellenérzésünk támad a dologgal kapcsolatban, nyugodtan utasítsuk el a felkérést. A másiknak meg kell értenie, hogy nincs elég információnk vagy kellemetlen számunkra a felkérés.

Amennyiben a referencia szívből jön és vállalható, fogalmazzunk professzionálisan, a lényegre szorítkozva. Keressünk frappáns mondatokat, melyek jól leírják az adott személy munkáját. Ne felejtsük el, hogy a pár soros írás mögött minket is könnyen megtalálnak és minősítenek. A referencia írással magunkról is képet formálunk.

Ha referenciát szeretnénk…

Kérjünk ügyfelektől és vezetőktől ajánlást. A legjobb, ha ezek a korábbi munkahelyekről származnak. A jelenlegi vezetőket ne zavarjuk ilyen kérésekkel, az ügyfelek elégedettsége viszont mindig jól jöhet. Figyeljünk arra is, hogy ne tűnjön fel egy időben túl sok, ha váltani szeretnénk, mert az jelzés értékű a jelenlegi vezetés számára. Gondoljunk a számokra: a legjobb, ha minden munkahelyünknél egy-kettő szerepel. Ne vigyük túlzásba, mert könnyen „dicséret vadászoknak” tűnhetünk. A sok közvetlen kollégától származó, túlzó referencia csak csökkenti a profilunk fényét, egy-két ütős viszont kiemeli. Olyan személyeket kérjünk fel, akik kifejezetten elégedettek voltak a munkánkkal és számunkra is fontos a véleményük. Egy elismert ügyfél vagy a közvetlen felettes, akivel nagyon jó kapcsolatot ápoltunk- tökéletes választás. Az ajánlás kérés elküldése előtt kérjük fel az illetékest egy mailben vagy telefonon álláskeresésre hivatkozva. Így biztosan nem éri kellemetlen meglepetés és szívesen ír rólunk pár kedves sort. Ha munkát azonnal talán nem is, de egy kis önbizalmat biztosan nyerünk belőlük.

Hamarosan beköszönt az igazán zimankós idő és az év vége. Míg a munka pörög, a toborzás bizonyítottan lassul a nagyvállalatoknál. Az új tervek leadásra készek, csak igazi vészhelyzet esetén sürgős új kollégákat találni…

De ne búslakodj! Nincs ilyenkor jobb program a maratoni film nézésénél. Egy kicsit kiszakadhatsz a valóságból, és ha rám hallgatsz, a kanapéból ülve már a karrieredet is tervezheted. Szemezgess az alábbi listából és garantáltan meg fog jönni a kedved a karrierépítéshez illetve újult erővel fogsz ismét fejest ugrani az álláskeresésbe! Érdemes a filmek üzenetét is megfigyelned, hátha találsz bennük megfontolni valót.

 Top 1: Tőzsdecápák

„A legtöbben mennek a nyáj után. Csak tudod, a birkákat levágják.”

A 1987-es klasszikusban nyújtott alakításért a most már kissé korosodó Michael Douglas Oscar-díjat kapott. Az ifjú tőzsdés, Charlie Sheen kellő ambícióval és szakma iránti lelkesedéssel tanul, majd száll szembe mesterével, a hírhedt Gordon Gekkoval. A filmben szereplő ifjú titán keményen dolgozik a sikerért és felvállalja az ötleteit. Meg meri keresni a kulcsszemélyeket. Elhiszi magáról, hogy jó. Mit tanulhatsz a filmből? Tenned kell azért, hogy felfigyeljenek rád! A tehetség mellé vértezd fel magad egy kis „ön-menedzsementtel” is. Hiába vagy valamiben tehetséges, ha másnak nem tűnik fel. A film végéhez közeledve azonban komoly erkölcsi kérdéseket kell tisztáznia magában a főszereplőnek. Te se menj bele olyan döntésekbe, amit nem érzel igazán a sajátodénak. Sose felejtsd el, hogy honnan jöttél.

 Top 2: Dolgozó lány

„Egyszer mindent el kell kezdeni.”

A Tőzsdecápák amolyan női megfelelője. Melanie Griffith küzdelme megmutatja, hogy nőként is lehet karrierünk a férfiak által diktált világban. Akkor sem szabad elkeserednünk, ha sorozatosan nem találjuk a megfelelő munkahelyet. Ha van egy jó ötletünk, keressük meg hozzá a szövetségeseket. A kemény és lelkes munka mellett a szerencse is fontos szerepet játszik a filmben. Éljünk az élet kínálta lehetőségekkel és higgyük el, hogy jobb is lehet. A "dolgozó lány" annyira vágyott a sikerre, hogy el is érte. Nagyon fontos a kíváncsi, érdeklődő, tanulni vágyó hozzáállás a filmben. Csak így lehet igazán jól dolgozni.

Top 3: Az ördög Pradát visel

„A magánéleted romokban hever? Ez történik, ha jól végzed a munkád. Szólj, ha az egész életed összeomlott, akkor léptetnek elő.”

Ez az elsőre kissé felszínesnek tűnő film aktuálisabb most, mint valaha. A vidékről felköltözött főszereplő lány, Anne Hathaway szenvedéseit követhetjük végig a legnevesebb divatmagazinnál, a legszemetebb főnök karmai között. A film jól bemutatja, hogy mennyire fontos az alázat a pályakezdők életében. Arra is rámutat, hogy egy kis kreativitással bármilyen meredek kérdést meg lehet oldani a hétköznapokban. A film legfontosabb és aktuális kérdése, azonban az, hogy meddig érdemes elmennünk egy pozícióért, az állásunk megtartásáért? Valóban az a célunk, hogy ugyanabban a mókuskerékben pörögjünk évekig, hanyagolva az egészségünket és a magánéletünket? És főnökként:Tényleg érdemes kakassá válni a szemétdombon?

Top 4: Egek ura

„Minél lassabban mozgunk, annál gyorsabban halunk meg. A mozgás az élet. Cápák vagyunk.”

Lebilincselő film a gazdasági válság okozta elbocsátásokról, valamint az utazó managerek dolgos, és emocionálisan terhelt életéről, melyről persze hamar kiderül, hogy meglehetősen üres. George Clooney, a film HR-ese hiába sármos és profi a szakmájában, szembesülnie kell élete tragédiáival. Egyrészt azzal, hogy a gazdasági válság idején már tényleg igaz a mondás: mindenki pótolható. Érdemes úgy építenünk a kapcsolati hálónkat, hogy tudjuk: míg egyszer mi döntünk, egy év múlva már lehet, hogy a másik fogja felettünk törni a pálcát. Fel kell vennünk a munkában diktált irdatlan ritmust, különben kiszelektálódunk. A film felhívja a figyelmet arra is, hogy hiába vagyunk sikeresek, ha nincs kivel megosztanunk az élményeinket. Egy idő után nem lesz elég, ha csak a munkánkban keressük az örömöket. Ismét témánál vagyunk: mennyit ér a karrier az életben?

Top 5: Kiszervezve c. sorozat

Bár eddig csak egy évadot élt meg a jelenleg a Comedy Centralon futó sorozat, ajánlom mindenkinek, aki dolgozott már shared service centerben vagy volt bármilyen köze hozzá. Az epizódok hihetetlenül jól és persze kifigurázva festik le az amerikai cégek keletre kiszervezett call center központjait. A főszereplő, egy amerikai team leader bőven megküzd a nyelvi és kulturális korlátokkal. A filmből azonban az is kiderül, hogy jó csapatmunka, motiváció és jó hangulat nélkül nincs siker.

Pár hónappal ezelőtt az egyik munkatársam lelkesen mesélte, hogy a gyermeke több külföldi egyetemre is felvételt nyert. Mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne... Közben persze rájöttem, hogy az Y generáció számára tényleg az. Nekik hazánk, a főváros már szűk. Nyitva áll előttük Európa, sőt a világ is. Nemrég például egy lelkes mérnök jelölt keresett meg azzal, hogy az Emirátusokban szeretne tovább tanulni.

Egyrészt kicsit szomorú, hogy a tehetségek nem feltétlen hazánkat szolgálják. Mégis: irigylem ezt a generációt, tényleg nem ismerik a lehetetlen szót és csak rajtuk múlik, hogy mivé válnak. A mai késői húszas-harmincas nemzedék még arra szocializálódott, hogy itthon kell kijárni a neves egyetemeket, majd karriert építeni. A nyolcvanas évek első felében születettek sokkal, alaposabbak, megfontoltabbak, de ha úgy tetszik szorongóbbak is. Azt tanulták meg a szüleiktől, hogy nem jó gyakran munkahelyet váltani, hogy el kell viselni az autoriter főnököt, hogy nem kérhetnek csak úgy fizetésemelést stb... Megelégszenek azzal, ha stabil munkahelyünk van a mai világban és pont.

De valóban elég ennyi? Ha elindult a pályánk, akkor már örökre maradjunk? Megéri kockáztatni, más távlatokban gondolkodni? Annyi biztos: van még mit tanulnunk a fiatalabbaktól!

Amikor mindenképpen érdemes külföldre menni…

A kisváros, ahonnan származom, szinte kiürült. Nehéz már egy jó szakácsot találni. A szakmunkásokat nagyon könnyű külföldre csábítani. De miért is maradnának, ha máshol kb. háromszorosát keresik az itteni béreknek? A vendéglátásban dolgozóknak szintén érdemesebb menni, hiszen mégiscsak jobban megéri mondjuk Mallorcán vagy  Salzburgban egy elegáns kávézóban pincérkedni, mint a Balaton parton. Ráadásul a munka mellett biztos alapokon tanulják a helyi nyelvet, ami a későbbiekben felbecsülhetetlen kincs. Néhányan hazatérve egy kis üzleti érzékkel saját éttermet vagy kávézót nyitnak a kint szerzett tapasztalatokból. Spórolás és tudatos karrierépítés, itt ez a kulcs.

Apropó nyelvtudás! Rendkívül sok olyan jelölttel találkoztam, akik CV alapján könnyen elkelnének, de a nyelvtudásuk nem megfelelő. Sajnos nekem is az a tapasztalatom, hogy hiába a sok tanfolyam, a hosszabb idejű anyanyelvi környezetben töltött idő felbecsülhetetlen érték. Ha a nyelvtudás miatt nem nyerjük el a megpályázott pozíciókat és megtehetjük, mindenképpen töltsünk el hosszabb időt anyanyelvi környezetben. Hazatérve versenyelőnyre tehetünk szert.

A legjobb, ha külföldön tanulunk, hiszen a kinti diplomák jól mutatnak az önéletrajzban. Számtalan országban létezik ingyenes felsőoktatási lehetőség. A külföldi ösztöndíjak megpályázása is jó ötlet. Népszerűek most a germán, francia területek és Kína. Számoljunk viszont azzal, hogy a kint élést biztosítanunk kell valamiből: érdemes legalább 4-6 órás munkákat vállalni.

Bővebben az aktuális pályázási lehetőségekről:

http://www.scholarship.hu/P%C3%81LY%C3%81ZATOK/Aktu%C3%A1lisP%C3%A1ly%C3%A1zatok/tabid/68/language/hu-HU/Default.aspx

http://eurodesk.hu

Ha a tanuláshoz még nem elegendő a nyelvtudásunk, akkor vegyünk részt önkéntes programokban vagy intenzív nyelvtanfolyamon. Önkéntesként dolgozhatunk oktatási, egészségügyi, kulturális intézményekben is. A munkánk ellentételezéséért kapunk fizetséget, biztosított a lakhatás. Fontos azonban tudnunk, hogy ezek a programok maximum fél-1 évre szólnak és sok helyen az életkort is korlátozzák.

Információk az önkéntes lehetőségekről:

http://www.messzelato.hu/evs

Nyelvtanfolyamok külföldön:

http://kulfoldinyelvtanfolyam.lap.hu/

Hazatérve a motivációs levélben mindenképp emeljük ki, miért szakítottuk meg a munkaviszonyunkat egy külföldi időszakkal. A nyelvtanfolyam talán a legjobb indok. Általános szabály azonban az, hogy minél előbb megyünk, annál jobb és könnyebben magyarázható a CV-ben.

Amennyiben úgy döntünk, hogy munkát vállalunk, igyekezzünk a jelenlegihez hasonlót választani. Kitartással és szorgalommal külföldön is megállhatjuk a helyünket és az sem lehetetlen, hogy a szakmánknak megfelelő állást is sikerül betöltenünk. Előnyben vannak a kutatók, az egészségügyi dolgozók és a pszichológusok. Az északi országokban, a germán területeken és a tengerentúlon keresettek a külföldi szakemberek, de elengedhetetlen az adott ország nyelvének magas fokú ismerete.

A legtökéletesebb verzió persze a cégen keresztüli kiküldetés. Ha multinacionális vállalatnál dolgozzunk, mindenképp törekedjünk rá, kihagyhatatlan lehetőség. A hazatérést azonban alaposan készítsük elő, hogy ne érjenek minket váratlan meglepetések pl. olyan pozíció, ami nem szimpatikus.

Természetesen a jelenlegi élethelyzetünk határozza meg alapvetően a külföldi kiköltözést. Tegyük fel magunknak a következő kérdéseket, és ha mindegyikre igen a válasz, ne gondolkozzunk!

-Hozzá fog járulni a szakmai előmenetelemhez vagy fejlődésemhez a kint töltött időszak? Pontosan mivel?

Pl. fejlesztem a nyelvtudásom, elsajátítok új készségeket, anyagiakban

-Van annyi tartalékom, hogy ha úgy adódik, egy ideig munka nélkül vagy szűkösebb anyagi keretek között is tudok élni?

-Készen vagyok később megtérülő áldozatokat hozni a fejlődésért?

Pl. más jellegű, kezdőbb munkát vállalni, elölről kezdeni

-Alaposan utána jártam minden lehetőségnek, ami szóba jöhet és biztos vagyok benne, hogy a lehető legjobbat választottam?