Egyrészt az egyre szélesedő nemzetközi paletta, másrészt a munkaerő piaci hiányok miatt egyre gyakoribb, hogy személyes találkozás helyett telefonon bonyolítják le a cégek HR-esei az interjúkat.

Pár éve fejvadászként még idegenkedve figyeltem ezt a folyamatot. Aztán rájöttem, ha lépést akarok tartani például a programozók életvitelével, akkor bizony egyszerűbb telefonon intézni az interjút. Az idő szó szerint pénzt jelentett. Ha nem voltam elég gyors, a rivális cégek egy fél órás telefonbeszélgetés alatt elhappolták a legjobb IT gurukat.

A szakma szempontjából sajnos ez azt eredményezi, hogy a minőség néha a mennyiség rovására megy és nyilván nem is olyan izgalmas telefonon hallani mindazt, amit élőben árnyal a mimika, a gesztusok és a megjelenés.

Az interjúalany számára elsőre praktikusnak tűnhet ez a módszer, hiszen nem feltétlenül szükséges szabadságot kivenni vagy elszökni a munkahelyről. Ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy a telefoninterjú sokkal direktebb egy személyes találkozásnál, emiatt több hibalehetőséget is tartogathat.

A leggyakoribb probléma, hogy a hívás mindig váratlanul csendül fel. Ha elküldtük több helyre a pályázatunkat, számítsunk a munkahelyi hívásokra. A legjobb, ha lehalkítjuk a telefont és naponta párszor ránézünk, majd vissza hívjuk az interjúztatót számunkra alkalmas időben. Jó megoldás lehet az is, ha a telefonálót megkérjük, hogy keressen minket egy megfelelőbb időpontban (pl. ebédszünet). Alkalmas időben vonuljunk egy zavartalan helyre, ahol legalább negyed óráig nem zavarnak a kollégák. Nem biztos, hogy a mosdó jó ötlet...

Nem árt lélekben egy kicsit felkészülnünk a beszélgetésre. A telefoninterjú abban különbözik leginkább a személyes beszélgetéstől, hogy nincs gondolkozási idő, bájos mosoly és mellé magyarázás, csak kérdés és azonnal várt válasz. Sokkal nehezebb szimpatikus benyomást kelteni, mint élőben, hiszen itt kizárólag a hangunk és a válaszaink alapján ítélnek meg minket. A legjobb út itt is a határozottság, lelkesedés és kedvesség kombinációja. Ahhoz azonban, hogy kihozzuk magunkból a legjobbakat, tudnunk kell, hogy milyen tartalmat kell eladnunk a másik félnek.

Már az önéletrajzok elküldése után tegyük fel magunknak a következő kérdéseket:

-Miért szeretnék váltani?

-Miért érdekel az adott hirdetés?

-Mely feladatokat élvezem leginkább a munkám során?

-Mik az erősségeim?

-Hogy képzelem el a jövőt?

(A válaszok kapcsán olvasd el a blogon az interjú témakörébe tartozó bejegyzéseket)

Érdemes megvitatni egy-két kívülállóval a válaszokat és jól begyakorolni. Persze figyeljünk közben arra, hogy a saját személyiségünket megőrizzük és ne a sablonválaszokat hozzuk. Ne menjünk bele hosszas magyarázkodásba. Szorítkozzunk a lényegre. Megvillanthatjuk a humorunkat, ha érezzük, hogy vevő rá a másik, de ne vigyük túlzásba.

Fontos, hogy érdeklődjünk. Rákérdezhetünk arra, hogy hányan vannak versenyben, illetve a munkavégzésre vonatkozó egyéb információkra (hely, bejárás, Cafetéria stb).

A fizetési igényünket megadhatjuk, ha kérik, de hangsúlyozzuk, hogy rugalmasak vagyunk. A beszélgetés végén köszönjük meg a lehetőséget és jegyezzük meg, hogy várjuk a későbbi információkat.

Technikailag figyeljünk arra, hogy mindig a szánk előtt tartsuk a telefont és jól érthetően beszéljünk. A zavarunkat ne leplezzük nevetéssel vagy hosszú szünetekkel (ezt érdemes begyakorolni a magánbeszélgetések során). Na vágjunk a másik szavába, hallgassuk végig.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.