Hosszabb nyári szünet után, 40 fokban, úgy gondoltam nem untatlak Titeket az álláskeresés fortélyaival. Mellesleg biztosan észrevettétek, ilyenkor a munkaerőpiacon is uborkaszezon van. Találkoztam viszont sok érdekes élettörténettel a nyár során és kaptam egy levelet a MediaGo Alapítványtól. Mindezekből kiindulva úgy látom, hogy a tudatos pályaválasztás területére mindenképpen érdemes a figyelmet felhívnom.

Hazatérve a kisvárosba, ahol születtem, mindig meglepődöm. Az én korosztályom nagy része ugyanis külföldön robotol sok pénzért a vendéglátásban, a saját szakmáját elhagyva. Sokan azonban maradni szeretnénk és itthon elérni a végzettségünkkel azt, amit csak lehet. Hiszen itthon is vannak managerek, jó fizetések és lehetőségek. Mégis hogy lehet ezeket megkaparintani? A tudatos, előre megtervezett pályaválasztás hozzájárul az itthoni sikerekhez. Én ebben hiszek.

A MediaGo alapítvány hívta fel a figyelmem arra, hogy egy 2012-es felmérés szerint a középiskolások mindössze 18%-a ambiciózus a pályaválasztás terén! 42% csak sodródik az árral! Nem kell sokáig kutatnom az emlékeimben, hogy alátámasszam ezt az állítást. 18 éves koromban nem kaptam semmiféle felvilágosítást a lehetőségeimről a gimnáziumban. A pályaválasztási tanácsadás a felvételivel kapcsolatos technikai teendőkre korlátozódott. Magam mentem el egy állami intézethez, ahol kb. annyit tudtam meg, amit már előtte is: elég szociális vagyok. Tyűha! Nem is beszélve azokról az ismerősökről, akik nem a készségeiknek megfelelő intézményekbe mentek tanulni, mert a többiek is oda mentek vagy csak követték a családból rájuk akasztott elvárást. Félbe hagyott tanulmányok, „Mama hotel” és súlyos teljesítmény szorongás lett a vége…

A fiatal tehet róla? Nem hiszem. Ez elsősorban társadalmi és szülői felelősség. Ha itthon akarjuk tartani a munkaerőt, egyszerűbb lenne már a gyökereknél elkezdeni a munkára, a munka keresésre való nevelést. Meg kell vele ismertetnünk a foglalkozások külön-külön világát, hiszen ha már az elején tisztában van a diák a lehetőségeivel, akkor könnyebben és felelősségteljesebben dönt és a későbbiekben is tudni fogja, merre érdemes mennie. A jó irányban lévő, motivált munkaerő pedig a jól működő gazdaság biztos alapja.

A kormány tekintetében már látszódik némi nyitás a témára. Az Európai Unió zászlaja alatt indított Életpálya program 4200 diákot ért el, 60 intézményben. A diákok figyelmét a tudatos életpálya tervezésre és az önkéntes munka fontosságára hívták fel. Több hasonló programra lenne szükség, a teljes országot lefedve.

A középiskolai oktatás alapvetően lexikális tudás alapú, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a tanagyag nagy részére 30 évesen már egyáltalán nem emlékszünk. A magolós tantárgyak mellé érdemes lenne pár olyat beépíteni, ahol a fiatal a saját értékeivel és készségeivel szembesül. Gondolok itt például lélektanra vagy egy sima osztályfőnöki órára, ahol van időnk beszélgetni arról, hogy ki mit vesz észre magán, hogy gondolkodik az életéről stb… Nagyon fontos szerepet kaphatnak az iskola pszichológusok ebben a folyamatban. Néha ez meg is valósul egy-két alkalom keretében, ami azonban véleményem szerint kevés. A későbbiekben érdemes például az álláskeresésre és a munkamorálra terelni a szót. Tapasztalataim alapján egy középiskolás nem igazán tudja, mi az önéletrajz lényege.

Sajnos a pályatanácsadó intézetek és a munkaügyi központok kissé el vannak maradva a for-profit szféra igényeitől. Közelebb kéne őket hozni a nagyvállalatokhoz akár közös rendezvények, találkozók keretében. Nagyon sok cég szerződik egyetemekkel, ahonnan felszívhatja majd az értékes munkaerőt. A CSR tevékenység keretén belül érdemes akár már a gimnáziumban felvenniük a kapcsolatot a diákokkal. Kitűnő brand építési lehetőség a jövő nemzete felé, mindenképpen fontos hosszú távon gondolkodni.

Szülőként már iskolás korba lépve figyeljük a gyermek kibontakozó készségeit. Határozzuk meg, hol érik sikerek, mivel szeret a leginkább foglalkozni. Ezekre a készségekre erősítsünk rá, nézzük meg, milyen szakmákban tudja őket hasznosítani. Például egy jó matekosból szuper kutató vagy közgazdász válhat. Ne legyünk önzőek, ne kényszerítsük a gyerekre a mi vágyainkat. Ugyanakkor szabjunk határokat: ha a gyerek csak azért akar valamit tanulni, mert a legtöbb barátja azt teszi, de sosem volt erős azon a területen, magyarázzuk el neki, hogy talán más út van kijelölve számára. A beszédünk legyen mindig egyenes, de ne tolakodó. Ne erőszakoljunk, csak finoman terelgessünk.

Szülőként és diákként érdemes utána olvasni az egyes szakmáknak vagy a képviselőikkel beszélgetni. Szerezzünk információt az előrelépési lehetőségekről, a fizetésről, az adott szakma megbecsültségéről.

Manapság a következők a jól jövedelmező, ugyanakkor elérhető foglalkozások:

Reál területen:

Informatikus (főleg programozó és vállalatirányítási rendszer szakértő), gépész-, villamos-, építő-, építész- és vegyészmérnök, pénzügyi szakember (kontroller, auditor, könyvelő stb), közgazdász

Humán területen:

PR-marketing szakember, jogász, munkavédelmi szakember, humán erőforrás területek

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.