Őszinte leszek, amikor még kiválasztás területen dolgoztam, engem is elgondolkodtatott egy két olyan önéletrajz, amelyben mindössze pár hónapos munkaviszonyokat láttam. A kollégák is rám szóltak: Nem dolgozott huzamosabb ideig egy helyen? Semmiképp ne küldd tovább!

Egy-egy ilyen CV, bármilyen megnyerő is a benne lévő tartalom, kétségtelenül „gyanús”a külső szemlélő számára. Azt jelezheti, hogy az illető valamiért nem tud kitartani egy helyen. Vagy esetleg őt nem tudják tolerálni túl sokáig. Minden estre valami nem stimmel… Vagy mégis? Ha elbeszélgettem egy-egy ilyen álláskeresővel, sokszor az interjú végén rendkívüli szimpátiát ébresztett bennem és teljesen megértettem a váltása okait. Az alábbi rövid összefoglalók alapján döntsetek Ti! Adnátok nekik egy esélyt?

1. A régi rendszerben nevelkedett pályázó

Nagyon sok ilyen önéletrajzzal lehet találkozni mostanában. A 40-es, 50-es korosztályban a legtöbben 10-15 évet is dolgoztak egy adott cégnél, amit aztán a válság az utóbbi években romba döntött. Kikerültek az azóta teljesen felfordult munkaerőpiacra, és ha találnak is új munkát, hamar váltanak.

Valójában az történik, hogy sajnos a számukra vágyott pozíciókba, már fiatalabbakat alkalmaznak. Egyszerűen, mert olcsóbbak. Kénytelenek elhelyezkedni olyan pozíciókba, amelyek a képességeikkel és végzettségükkel egyáltalán nincsenek szinkronban, ezáltal nem meglepő módon már nem lelkesek vagy nem tudnak alkalmazkodni a versenyszféra farkastörvényeihez (kapcsolatokat építeni, lenyomni a többieket stb…).

Az ilyen helyzetbe került álláskeresőknek azt szoktam javasolni, hogy gondolkozzanak jóval előre és vegyék elő a régi ötleteiket, amelyek megvalósítására sosem volt idejük. A legtöbb leépítés előre érezhető, amint meghalljuk, hogy gond van a céggel, máris kezdjünk el félre tenni. Ne essünk kétségbe, keressük fel az ismerőseinket vagy már a munkánk mellett kezdjük el építeni a saját ötletünket.  

2. A határozott munkatárs

Gyakran magam is azt tapasztalom, hogy a mai munkavállalótól nem csak azt várják el, hogy kitűnően teljesítsen. A mérhetetlen alázat, az alkalmazkodóképesség, az önmenedzselés és a teherbírás a legfontosabb kulcsszavak egy munkahelyen. Ezekkel többnyire minden rendelkezünk bizonyos mértékben. A saját szintünk azonban nem mindig esik egybe az elvárásokkal. A kérdés az, hogy hol a határ. Ha valami nem tetszik, vagy a nehezünkre esik, fogadjuk el és tűrjünk? Vagy álljunk fel és mondjuk meg, hogy elég? El kell-e ítélnünk valakit, aki határozottan keresi a helyét és addig vált, amíg meg nem találja? Nehéz kérdések.

Egyre jellemzőbb ez a mentalitás a pályakezdőkre: tudják mit akarnak, de általában az első nehézségnél hajlamosabbak továbblépni. Cserébe viszont általában élvezik, amit csinálnak. Én az arany középutat javaslom: pályakezdőként érdemes alázatosnak lenni, tanulási folyamatnak felfogni az első pár évet és egy helyben megülni. Ez szinte rakétaként el tud indítani minket a pályánkon. Később tapasztalt szakemberként is jó, ha logikusan lépegetünk a munkahelyek között, de ekkor már megengedhetjük magunknak, hogy nemet mondjunk, ha nem felel meg számunkra valami. Amíg ezt nem tesszük meg, próbáljuk kihívásnak és szintén tanulásnak felfogni a helyzetet.

3. A lelkiismeretes dolgozó

A dolgozóknak van egy olyan rétege, akik teljesen tisztában vannak a munkaerőpiaccal és gyakran erejükön felül próbálnak megfelelni. Tehetségesek, megbízhatók, de rendkívül érzékenyek és biztonságra törekvőek. Igénylik a támogatást és a dicséretet. A mai feszült és pörgős világ azonban nem kedvez nekik: dicséretet nem osztanak nagyon és könnyedén a fejükre nőnek az önérvényesítő és előre tolongó munkatársak. Sokszor kemény árral fizetnek ezért: az állandó stressz és szélmalomharc gyengíti őket, ami szép lassan kihat az egészségükre és a munkájukra, ezért kénytelenek gyakran váltani.

Nagyon nehéz ennek a típusnak önmagából kifordulnia. Két út lehetséges: vagy érdemesebb teljesen pályát módosítani vagy elsajátítani egy olyan mentalitást, amit a többiek már a magukénak éreznek. Például nem aggódni azon, hogy elveszti a munkáját, asszertivitás növelő tréningre járni, a hobbyban megélni a kreativitását…stb…  

4. A projektmunkás

Sok olyan szakmával is találkozunk, ahol inkább projekteken dolgoznak a munkavállalók vagy például csak határozott 3-6 hónapos munkaviszonyokkal alkalmazzák őket. Náluk mindenképp azt javaslom, hogy tüntessék fel a CV-ben, hogy egy adott időszakra szerződtek. Ha lehet, inkább csak akkor szerződjünk hasonlóan, ha nincs más választásunk. Jól jöhet még a projektmunka, ha vállalkozásban gondolkodunk és fenn tudjuk tartani az állapotot, hogy rendszerint megtaláljanak minket egy-egy projekttel.

5. A vállalkozó

Sokan túl fiatalon vagy kényszerből a vállalkozói létet választják és egyik vállalkozás után indítják a másikat. Nos, van akinek egyből bejön ez az út és az égbe repül, míg mások csak próbálkoznak. A vállalkozáshoz kell egyfajta erős önmenedzselési készség, de mellette megszokod, hogy nincs főnököd és saját magad érezhetően felelős vagy. Ebből a létből nehéz a "nagy céges világba" visszatérni. A munkaadók tartanak a vállalkozóktól, éppen az önállóságuk miatt. Érdemes ezért a meglévő kapcsolatokat mozgatni ilyen helyzetben. Aki dolgozott veled és elégedett volt, pontosan tudja mit nyújtasz.

Nagyon fontos, hogy az önéletrajzokban, ha van rá lehetőség, igyekezzünk kevésbé hangsúlyozni a gyakori váltásokat. Az 1-2 hónapos munkavégzést például szükségtelen megjeleníteni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.