Egy-egy állásinterjú során kb. fél-egy óra áll rendelkezésünkre, hogy „eladjuk” magunkat és meggyőzzük a másik felet arról, hogy több tucat pályázó közül mi vagyunk a legalkalmasabbak a munkakörre. Nyilván a szakmai tapasztalatunkon, a megszerzett okmányainkon változtatni nem tudunk, de a személyes benyomások és a szimpátia legalább annyit nyomnak a latban, mint az előbbiek. A feladat tehát: szimpatikusnak és alkalmasnak tűnni. Nem könnyű! Sokan olyan alapvető hibákon csúsznak el, hogy tán még maguk sem veszik észre, holott nagyon könnyen kiküszöbölhetőek. Ezek a hibák mind abból adódnak, hogy szeretnénk megfelelni, a legjobbat nyújtani vagy stresszhelyzetben egyszerűen védeni magunkat a hatásoktól. Amikor szembesülünk velük már mi sem csodálkozunk, ugye?

Nézzük a leggyakoribbakat!

Gyakran kapok olyan visszajelzést a HR-től, hogy a jelölt anyaga szuper, mégis süt róla a motiválatlanság. Egyszerűen nem tudja a jelölt hol a helye a szakmában, mit keres azon az interjún... Meglepő a mai világban, de már az is fél siker, ha a jelentkezőn érzi az ember, hogy ő tényleg szeretné azt az állást!

A felkészületlenség is rendkívül sokat emlegetett tényező a HR szakmában. Az előző munkahelyemen azt emelte ki a kolléganőm, hogy egyszerűen azért választott engem a többi kezdő közül, mert sokkal többet tudtam a fejvadászatról. Persze csak elméletben, de már ezt is értékelték! Tényleg érdemes fáradságot vennünk és legalább kicsit utána járunk a cégnek, a konkurenciának vagy a szegmensnek, mert több plusz pontot is szerezhetünk vele.

Gyakori hiba pályakezdőknél, hogy nem az álláslehetőség mentén hangsúlyozzák a személyiségüket. Például egy adminisztratív munkakör esetén nem biztos, hogy a kreativitásunk a legkiemelendőbb szempont. Vegyük mindig figyelembe a kritériumokat!

Szociális és maximalista jelöltek (nyugi én is közéjük tartoztam) tipikus hibája, hogy minden információt, eredményt és tapasztalatot szeretnének egyszerre átadni, gondolván, hogy ki tudja minek lesz majd jelentősége. Ők hamar szembe találhatják magukat olyan tapasztalt interjúztatókkal, akik nem óvatoskodnak, minden mondat után tovább lendítik őket. Így a végén könnyen lehet olyan érzése az embernek, hogy mindent szeretett volna, de végül semmit sem tudott átadni. Korlátozzuk mondanivalónkat egyszerűen a lényegre, a legnagyobb erényekre!

A túlzottan személyeskedő, öntelt jelöltek szintén nem a HR-esek kedvencei. Még ha nem is látszik, könnyen „megijeszthetik” a másik oldalon ülőt. Ciki, de igaz: ki szeretne magánál jóval rátermettebbet, hangosabbat maga alatt, mellett látni? Az ilyen személyek pont a személyes eredményeikről, tapasztalataikról igyekszenek elterelni a figyelmet, ami mindig gyanús. Természetesen a túl visszafogott jelöltek sincsenek előnyben, gyakoroljuk akár otthon tükör előtt vagy ismerősökkel a helyzetet!

A legfontosabb, hogy a jó oldalunk hangsúlyozásával adjuk mindig önmagunkat. Így lehetünk csak igazán magabiztosak és hatásosak!