Több olyan álláskeresővel találkoztam a munkám során, akik rendkívül jó készségekkel és nagy tudással rendelkeztek adott területen, a szakmai vezetők és HR-esek azonban az utolsó (sokszor 4.-5.) fordulókban mégsem mellettük tették le a voksukat.

Ráadásul nem is ritka ezen értékes munkavállalók esetében, hogy ez a frusztráló helyzet ismétlődik, valahogy rendszeresen a célvonal előtt véreznek el. Nem csoda, hogy egy idő után kezdik elveszteni a reményt. A csúcson elbukni talán még rosszabb, mint a lehetőséget meg sem kapni...

Fejvadászként anno ilyen helyzetekben mindig kíváncsian vártam a megbízó és az interjúztató véleményét, de sokszor ők maguk sem tudtak konkrét választ adni: „Egy hajszálnyival jobb volt a másik.” „Szakmailag egy kicsit erősebb volt.”

Ahogy azonban egyre több ilyen jelölttel találkoztam, megpróbáltam végiggondolni, mi lehet a közös bennünk. Átbeszéltük az interjú-szituációkat és rájöttünk, hogy a probléma forrása csakis a személyiségjegyeikben gyökerezhet. Hamar kiderült: még soha senki nem hívta fel a figyelmüket erre. Végzettséget, referenciát, jó önéletrajzot lehet szerezni...de azzal szembesülni, hogy egy apró jellemvonásod miatt nem éred el a céljaidat...hát..fel kell dolgozni az biztos. Majd pedig átgondolni, hogy tudod előnyödre fordítani vagy éppen visszafogni magad. A toborzással foglalkozó szakemberek egy egyenes vallomással nagyot lendíthetnek az illető karrierútján.

A példa okáért elmesélek egy konkrét történetet. Egy nemzetközi cég számára kerestem vezetőt. Hamar rátaláltam egy tapasztalt úriemberre. 10 év releváns szakmai tapasztalat a szektorban, diplomák hegye, tökéletesen szerkesztett CV stb... -egyszerűen minden stimmelt. Végig is járta az interjúkat, tuti befutónak érezte magát (én is őt), végül hideg zuhanyként kaptuk a hírt: a másik jelöltet választották. Hetekkel később mesélte el a cég képviselője, hogy kevésbé volt szimpatikus számukra, hogy az úriember két ismerősön keresztül is "beajánlotta" magát, tömérdek referenciát küldött a leendő vezetőnek és az interjún úgy viselkedett, mintha már felvették volna.

Jó jelölt volt, lelkes volt, de elvesztette az egyensúlyt. Biztos vagyok benne, hogy legközelebb már jobban fog figyelni arra, hogy ne vigye túlzásba a lelkesedést.

No de nézzük, melyek azok a személyiségvonások, amelyek miatt lehet, hogy nem mellettünk billen a mérleg nyelve és azt is, hogy mire következtet belőle az interjúztató. Az alábbi felsorolás a kirívó példákra koncentrál, nem mindig rajzolódnak ki ilyen élesen vagy elsőre ezek a tulajdonságok.

-Túlzott önbizalom, erős gesztikuláció és hangerő („mindenben én vagyok a legjobb”, „mindent tudok erről”): nem fog tudni együttműködni, nem fog mindent elvégezni, irányítani akarja a többieket vagy majd engem?

-Szerénység, félénkség, látható önbizalomhiány („Benne voltam, de nem az én érdemem volt” „Én csak besegítettem”): nem tud kapcsolatokat létesíteni, nem lesz önálló véleménye, önállótlan?

-Túlzott kíváncsiság, túl sokat kérdez: „És Ön hogy került a céghez?” „Biztos, hogy jelentkezek, ha…?”)- nagyon alapos, lassú, bizonytalan lesz?

-Túlbuzgóság: (egyfolytában telefonál, referenciákat küld, már szinte nyomasztóan érdeklődik)- türelmetlen, elkeseredett?

-Haverkodás, túlzott lazaság („Mindenkit ismerek az iparágból” „Tudja a Kovács Joci, a múltkor is összefutottam vele a … rendezvényen”)- nem túl szakmai, nincs nagy tudása, csak a kapcsolataiból építkezik?

Mit tegyünk, hogy a fentieket elkerüljük?

Az interjúk legalább 50%-ban függenek a szimpátiától. Érdemes utána járnod, milyen a cég kultúrája és tartsd szemmel a pozíció kritériumait. Egy haverkodó személyiségű jelölt nagyszerű értékesítő lehet, de pénzügyi vezetőnek biztos nem őt választanák. Éld bele magad a szakmai vezető helyzetébe. Vajon milyen személyiségű emberre vágyhat? Ő milyen lehet? Mik számára az értékek?

Nem gond, ha szociális vagy, de ha egy komoly pénzügyi pozíciót pályázol meg, az interjún ne ezt az oldalad emeld ki. Próbáld egy kicsit visszafogni magad, hiszen lehet, hogy éppen két mosolyra képtelen vetélytársad akadt. Ha nem sorolod fel a szakma nagyágyúit és nem barátkozod végig az interjút, még mindig Te fogsz a legszimpatikusabbnak és emberibbnek tűnni. Ha leragadsz a stílusodnál, túl nagy kontrasztot teremtesz és elvágod a saját utad.

Persze az is előfordulhat, hogy a haverkodó típusú ember nem szívesen dolgozna merev cégnél. Ebben az esetben azt a céget vagy pozíciót kell megtalálnod, ahol hasonló személyiségjegyekkel rendelkeznek az emberek. A pénzügyi vezető pozícióban elvárhatják a következőket is: pl. rendszeresen részt vesz konferenciákon, csapata van, akiket be kell tanítani…stb..

Az örök második kategóriában ragadt ismerőseim 99%-a megtalálta végül álmai állását és azt a céget, amibe a személyisége szinte tökéletesen beleillett. Tudja, mivel hangsúlyozza az előnyös tulajdonságait és mit fedjen el. Ezt kell Neked is elsajátítanod. Önismeret és önkontroll-jusson eszedbe ez a két szó egy-egy interjú előtt.                                                                                                                                           

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.