Az egyetemen az egyik kedvenc témám a munkahelyi szocializáció és a beilleszkedés volt. Míg a suliban vizsgakérdésként és kutatási területként is szerepelt, véleményem szerint a gyakorlati életben kevés figyelmet fordítunk rá. Első pillantásra nem is tűnik nagy dolognak, de gondoljunk csak bele: a rengeteg pozitív érzés mellett (végre van munkám!) rengeteg stressz faktorral találkozhatunk, amikor új munkahelyre kerülünk. Új elvárásoknak kell megfelelnünk, új környezetben, új kollégák között. Ismeretlen még számunkra a vezető stílusa, az íratlan szabályok. Mindenki próbál benyomást formálni rólunk, könnyen kerülhetünk a pletykák kereszt tüzébe (Vajon a főnök hozta magával? Kíváncsi vagyok tovább bírja-e mint az elődje).

   Eleinte abban is bizonytalanok vagyunk, mit és kit hol találunk. Nem véletlen, hogy ilyenkor az érzékenyebb munkavállalók akár testi tüneteket is produkálhatnak (gyomorgörcs, fejfájás). Személyiség- és tapasztalatfüggő, hogy ki mennyi idő alatt szocializálódik az új munkahelyén. Az átlag azonban kb. 4-6 hónap. Legalább ennyi idő kell, hogy a feladatok rutinná váljanak, belénk ivódjon a vállalati kultúra és a helyi formális és informális viszonyokkal tisztában legyünk. A kilencvenes években a témát érintő pszichológiai kutatások a következőképp írják le a folyamat lépéseit: először betanuljuk a feladatokat, tisztázzuk a szerepünket a munkahelyen, átvesszük a vállalati kultúrát, majd kialakulnak a szorosabb munkahelyi kapcsolataink is.

    A pályám során a saját munkahelyeimen kívül több céghez állítottam be újoncokat. Sajnos ők is azt tapasztalták, hogy maximum egy körbevezetéssel elintézték a beilleszkedésük segítését. Elsősorban a HR és a közvetlen felettes feladata lenne az új munkaerő támogatása. Általában azonban mindkét fél olyan leterhelt, hogy az újonc esetében a „mély víz” és a „teher alatt nő a pálma” kezdés valósul meg. Ami szomorú, hiszen így már az új munkatárs első benyomása nem lesz túl pozitív  a cégről. Nagy káosz közepén találja magát, negatív érzelmekkel vegyítve jön be reggelenként, és az önbizalma is sérülhet. Ráadásul a mai generáció magabiztos és nem túl türelmes: nem mindenki várja meg, míg kitisztul a kép a fejében.

   A munkavállalók különböző egyéni, jól megfigyelhető stratégiákkal próbálkoznak beilleszkedni. Könnyen felfedezhetitek őket, ha körbenéztek a saját munkahelyeteken. Néhány példa:

-Magányos harcosok: Az introvertáltabb újoncok a munkájukba temetkeznek és próbálnak maximálisan teljesíteni a körülmények ismeretében. A főnökük elvárásaira fókuszálnak.

-Partyarcok: A "nagydumás" beállók  mindenkivel próbálnak ismerkedni. Sokat kérdeznek. Minden közös programban benne vannak. Több csapattal is barátkoznak.

-Kapaszkodók: Egy szimpatikus embert kiszúrnak a kisebb csapatban és követik mindenhová. Vele barátkoznak leginkább, tőle tudakolnak meg minden információt a cégről és a többiekről.

-Önállók: Mindenkivel kedvesek, de mindig próbálnak kitűnni. Hol a viselkedésükkel, hol az ötletükkel. Ők a zsenik, akik magukhoz vonzzák a többieket, de irigyeik is akadnak bőven.

-A főnök haverja: Kizárólag a főnökre fókuszál. A mentorának tekinti, issza a szavait és követi mindenhová.

   A fentiek inkább a kirívó példák. Nem tudunk mindenkit ilyen egyértelműen kategorizálni. Egy, a cég oldaláról jól szervezett szocializációs folyamatban azonban kevésbé kell ilyen stratégiákba menekülni. Mégis hogy valósítsuk meg? Nagyon fontos, hogy a leendő munkavállaló már az interjúkon kapjon információkat a cégről és a pontos feladatairól, hogy ne érje meglepetés. Az első pár napot érdemes lazábbra venni: bemutatni a kollégáknak (legalább akikkel kapcsolatot fog tartani), elintézni a hivatalos papírjait a beálláshoz. Érdemes ismertetni Vele a cég felépítését, akár erről ábrát is adni a számára.  A szabályokat is jó, ha kézhez kapja. Az eszközök várják készen az ülőhelyén. Ne kelljen napokat várnia, mire el tud kezdeni dolgozni. Ha lehet, az első pár hétben kapjon egy mentort, aki segíti a szakmai kérdésekben. Legyen nála a legfontosabb öt telefonszám, amit gyakran fog hívni. A legprofibb, ha készítünk egy rövid, legfontosabb információkat tartalmazó kézikönyvet a belépőknek. A tapasztalatom szerint az eszközök előkészítésével szokott a legtöbb gond lenni. Meglepő ugye? Pedig csak egy kis odafigyelésen múlik…

   Visszautalva a címre: az új munkahelyre való beilleszkedés lehet rémálom és kihívás is. Attól függ, honnan nézzük. Kétségtelen azonban, hogy a munkaadók oldaláról nagyobb odafigyelést igényelne a téma. A frissen elhelyezkedetteknek pedig azt javasolom, álljanak nyitottan és türelmesen a kezdeti helyzetekhez, abból baj nem lehet...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.